PiriPócs

" Itt a vége, fuss el véle" és a folytatás.

Kati — Sun, 24 May 2015 15:01:23 GMT

Nem véletlen a cím, hiszen egy mesebeli világba utaztunk vissza ezelőtt két évvel. A szatmári nép életébe nyertünk betekintést a témafeldolgozások, a fejlesztések valamint a kirándulások során. Megismertük életük könnyű és nehéz, boldog és szomorú időszakait. Olvastuk a népmeséiket, énekeltük népdalaikat. Kipróbáltuk mindennapi tevékenységeiket, és megnézhettük eredeti eszközeiket, dísztárgyaikat. Barangoltunk a jeles napok között, megismerve azokat a hagyományokat, amelyeket folytatnunk kell még akkor is, ha kicsit modernebb formát kapnak.

A feldolgozás során olyan erkölcsi értékeket idéztünk fel, amelyek sajnos egyre inkább eltűnőben vannak, pedig ezek betartásával, gyakorlásával könnyebb lenne az életünk. Csodálatos példákat láttunk az egymás segítésére, az önkéntes munkára, a "kalákára", az önellátásra, a becsületre, az adott szó erejére, hogy csak néhányat említsek.

A gyerekek számára is élvezetesek voltak a foglalkozások és a programok, lelkesen gyűjtötték az anyagot, készítették az élményből fakadó alkotásaikat: rajzok, elbeszélések, leírások, makettek.Gyakran rácsodálkoztak arra, hogy a parasztemberek milyen kreatívak voltak, milyen csodálatos és maradandó tárgyi kultúrával rendelkeztek.

Mint ötletgazda és a projekt írója úgy érzem, megvalósult a kitűzött cél.A gyerekek elmondása szerint is élménydús, tanulságos, sok értékkel gazdagító időszaknak értünk a végére.

" Aki nem hiszi, járjon utána"

( Gyermán Katalin témafeldolgozó tanár Piricse)

Mi történt azóta?

A nyarat anyaggyűjtéssel töltöttük. A feladatunk a hagyomány ápoláson túl az értékmegőrzés volt, ezért megbeszéltük, hogy szeptemberben az egész iskolára kiterjesztjük a szatmári hagyományok megismertetését, de egy új, a gyerekek számára is kedvelt módon.

2015. szeptember: Témahetekbe rendeztük a hagyományokat, szokásokat, és kitettük a felhívást az aulában lévő paravánra. Osztályonként meghatároztuk, hogy milyen tevékenységgel tudnak részt venni egészen év végéig. ( fotók a galériában)

1. " Szatmári ősz " címmel kezdtünk hozzá az első projekthez. Ebben az őszi paraszti munkákat dolgoztuk fel leírásokkal és rajzokkal: szüret, tengeri törés, szőlőpréselés, szüreti bálok hagyománya. Minden szerdán összejöttünk, hogy egyeztessük, ki hol tart, milyen módon szeretné közzétenni: rajz, leírás, makett. (fotók a galériában)

Október:

2. " Tél az erdőn " címet adtuk a következőnek. A parasztemberek életük nagy részét a természetben élték le, ezért szinte szimbiózisba kerültek vele. A téma ma is nagyon aktuális, ezért igen népszerű lett. (A kicsik délutánonként szívesen olvasgatták a kiállítás anyagát, nem csak a képeket nézegették, és ez is volt a célunk.) Mindezek mellett feldolgoztuk a téli népszokásokat is: tengeri fosztás, fonó, tollfosztás.Ezen közösségi összejövetelekről a zeneteremben látható állandó kiállítás, ami segített az ihletszerzésben. ( képek a galériában)

November:

3. " Karácsonyvárás " volt a téma, de valójában az adventi időszakkal kezdtük az időutazást.egyik szerdán a résztvevőkkel a zeneteremben az IKT segítségével előadást néztünk meg az advent jelentéséről, a hozzá kapcsolódó tárgyi kultúráról.Ehhez kapcsoltuk a karácsonyi történetet, amely zárja az adventi időszakot. Megbeszéltük az ötleteket, hogy ne szülessenek egyforma alkotások. A kiállítást úgy terveztük, hogy a kisebbek kedvéért feldíszített karácsonyfa érzetét keltse.( képek a galériában)

2016. február:

4. " Népek tavasza" elnevezésű projektünk a 48-as szabadságharcot dolgozta fel. Piricsén is van két huszársír a régi temetőben, amit a gyerekek ápolnak, így közelebb áll hozzájuk a történelmi esemény.Ebben a témában főleg rajzos alkotások születtek, de olyan sok, hogy nem is tudtuk mindet kiállítani. ( képek a galériában)

Március:

5. " A húsvét története" projektnek nagy lendülettel kezdtünk hozzá, hiszen új elemként beraktunk egy önkéntes akciót. Régen az asszonyok az ünnepre készülve "kalákában" takarították ki a templomot, és a hozzá tartozó termeket. Az anyaggyűjtés és a leírások, rajzok elkészítése mellett egyeztettünk Verdes atyával, hogy mikor mehetünk.Nagy örömmel fogadta a felajánlást, így egy péntek délután tanítás után hozzákezdtünk a szemben lévő görög katolikus templomhoz tartozó közösségi terem rendbetételéhez. Nagyon élvezték a lányok, 2 óra hosszáig voltunk ott, de úgy jöttünk el, hogy ragyogott minden. Aztán visszamentünk a zeneterembe, ahol vendégül láttam a "munkásokat" egy kis krémessel és üdítővel.A kiállításra készült egy különleges rajzsorozat is, amit középen helyeztünk el. a húsvéti pászkaszentelésen több gyerek is ott volt a családjával.Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a "kaláka" munka hagyományát is tovább vigyük. Fejleszti az alkalmazkodást, valamint segíti a közösségépítést.( képek a galériában)

( Gyermán Katalin )

Virágvasárnap

Kati — Mon, 23 Mar 2015 19:30:30 GMT

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben.

Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon.Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.

A nyugati keresztény egyházak liturgiájában e kiemelten fontos dátum mindig a március 15. és április 18. közti valamelyik vasárnapra esik. A katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete: a napján a templomban barkaszentelést (a magyar néphagyomány szerint rontás, betegség, vihar, jégeső ellen), barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani.

A keresztény kultúra országaiban ez kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült.

A pálma a győzelem és a diadal jelképe. Ezért az ünnep neve több nyelven pálmavasárnap (latinul Dominica palmarum, németül: Palmsonntag, olaszul: Domenica delle Palme stb.). Mivel az európai országok többségében nincsenek pálmák, az ünnepléskor a pálmaágakat itt gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival helyettesítették. Az ünnepet például angol nyelvterületen ezért a Palm Sunday-on kívül Yew Sunday („tiszafavasárnap”) vagy egyszerűen Branch Sunday („ágvasárnap”) neveken is ismerik. Virágvasárnapnak a magyarokon kívül többek között az örmények, csehek, szlovákok, szlovének, és igen hasonló módon a horvátok (Cvjetnica), szerbek (Цвети), valamint a makedónok (Цветници) nevezik.

A virágvasárnap megünneplésének szokásai a bibliai elemek mellett a jeruzsálemi egyház liturgiájából erednek.

Jézus bevonulásának útvonala a Biblia szerint Betániából az Olajfák hegyén és a Kedron patak völgyében vezető országúton át, majd az Aranykapun keresztül vezetett, célja pedig a jeruzsálemi templom volt. Szintén a Bibliában olvasható, hogy szamárháton érkezett, és a nép ünnepléssel fogadta. Mind a négy evangélium említi, hogy a „Hozsanna Dávid fiának” felkiáltással fogadták, ami a 118. zsoltár fényében egyértelműen teszi, hogy a „messiás királyt”, a római uralom alól való felszabadítót várták benne. A szamárháton való érkezés, valamint a templom mint cél ugyanakkor egy szolgáló, papi messiásképre utal; a királyi messiásmodellt Jézus távolságtartással kezelte, és nem kívánt azonosulni a politikai felhangokkal.

A jeruzsálemi egyház virágvasárnapi hagyománya jól dokumentáltan a 4. századtól, a szentföldi zarándoklatok megsokasodásával terjedt el. Az a hagyomány, hogy a virágvasárnapi bevonulás szereplői a gyermekek, valószínűleg szintén a jeruzsálemi egyház liturgiájából ered. Felnőttek keresztelésére évente kétszer – vízkeresztkor és húsvétkor – került sor, így a virágvasárnapi ünnepen az ujjongó népet a keresztelésre várók jelképezték, őket pedig a görög egyházi nyelv „gyermekeknek” nevezte. A körmenet szokása is innen terjedt el, és vált nyugaton is általánossá a 6. századtól.

A végéhez közeledve

Kati — Sun, 08 Mar 2015 11:27:32 GMT

Közeledünk a projekt zárásához. Sikeresen feldolgoztunk minden témát, és most visszatekintve többféle technikával meg is jelenítjük. Így történt ez az egyik foglalkozáson, amikor gyerekekkel só gyurmából elkészítettük a paraszti udvart. A ház már készen volt, így annak a méretéhez igazítottuk a jelenet szereplőit. Felosztottuk csoportonként a feladatokat: állatok, emberi alakok, játszó gyerekek, szerszámok, kemence, mosónő, fejőnő. Hozzáláttunk a két kilónyi anyag feldolgozásához. Minél többet gyúrogatták az anyagot, az annál jobban lágyult. Így aztán előfordult, hogy az emberi lak összecsuklott, a tehén szétfolyt, a pici állatok odaragadtak az asztalhoz. Nagyokat nevettünk.Gyakran felismerhetetlen képződmények születtek, aztán vagy elneveztük valaminek, vagy összegyúrtuk a nyersanyaggal.

Miután elkészültek a műremekek, a hét végére száradni hagytuk, hétfőn aztán szörnyű látvány fogadott bennünket, mert néhány alak összeesett annyira, hogy ki kellett dobni. A többit viszont sikeresen kifektettük, majd a szekrényen berendeztük a falusi portát.

Igazán jó móka volt! :)

A farsangi fánk története

Kati — Sat, 31 Jan 2015 11:16:01 GMT

Farsangi népszokások

A tél és tavasz küzdelmét szimbolizáló, eredetileg pogány ünnepséget - sikertelen üldözését követően végül - a keresztény egyház is elfogadta, és keresztény elemekkel ruházta fel. Bár a farsang hazája Olaszország, Magyarországon a német fasching szót vettünk át a karnevál helyett ezen időszak, és a hozzátartozó hagyományok megnevezésére. Nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően néphagyományokra épül.

A farsangot a mulatozás, lakomák, vidámság, életöröm, szórakozás, bolondozás, tánc, bálok jellemzik, azaz az önfeledt ünneplés a húsvéti böjt előtt. A gazdag lakomákkal a természetet kívánták bőségre ösztönözni. Hagyományosan ilyenkor tartották az esküvőket is. A legismertebb farsangi népszokások az asszonyfarsang, alakos játékok, farsangi jelmezek, köszöntők, farsangtemetés. Farsanghoz kötődik egyik legérdekesebb népszokásunk, a mohácsi busójárás is. Az ételek közül Magyarországon tipikusan a húsételek, kocsonya, káposzta és a farsangi fánk terjedtek el.

A farsang utolsó napja húshagyó kedd, és a másnap, hamvazó szerda, már a nagyböjt első napja. Ezt egy napra felfüggesztve, torkos csütörtökön elfogyasztották az összes maradék ételt (mai modern verzióban az éttermek kedvezményekkel várják a vendégeket egy kiadós lakmározásra).

A farsangi időszak legjellegzetesebb édessége és egyben étele a farsangi fánk. Garantáltan még a legnagyobb akaraterővel rendelkezők sem bírják ki, hogy legalább farsangi időszakban ne csábuljanak el egy finom farsangi fánk kedvéért! Farsangkor fánkot kell enni, és illik házilag is készíteni! A jó hír az, hogy a bonyolultnak és kényesnek tartott szalagos fánkon kívül más fánkok is léteznek, érdemes változatosságot vinni a fánk repertoárunkba..

A farsangi szokáshagyományokhoz tartozó farsangi fánk ugyan csábítóan finom édesség, mégis elkészítésére általában csak a bátrabbak vállalkoznak. A fánk alapesetben élesztős, édes kelt tészta, amelyet bő olajban kisütünk, és a tökéletes eredmény érdekében baracklevárral töltünk. Nemzetközi kitekintés: természetesen a különböző nemzetek saját fánkja, fánk megfelelője is megtalálható, így a német Berliner Krapfen, az amerikai donut, a francia beignet.

A legismertebb farsangi fánk a szalagos fánk, amely nevét a barna fánkon körbefutó, a fánk tökéletességét jelző fehér csíkról kapja. Ahhoz, hogy ez a szalag és a fánk is tökéletes legyen, bizony kell némi rutin, és néhány fortély, például: kiváló és szobahőmérsékletű alapanyagok, a megfelelő fánk méret, bőséges és kellő hőmérsékletű olaj, stb. A farsangi szalagos fánk általában vizespohár nagyságú, aranybarna színű, gömbölyded. Szintén ismert még a csöröge, vagy forgácsfánk, és a rózsafánk, ezek elkészítése némileg egyszerűbb, de szintén olajban történő sütést igényelnek.

Farsangi fánk

Egy közismert fánk recept

Hozzávalók:

* 50 dkg liszt
* 1/8 l tej
* 12 dkg puha vaj
* 5 dkg élesztő
* 2 tojás
* 2 tojássárgája
* 6 dkg cukor
* ˝ cs vaníliacukor
* csipetnyi só
* 0,5 dl rum
* 1 db citrom reszelt héja
* sütéshez olaj
* tálaláshoz porcukor, esetleg lekvár

Elkészítés:

1. Az élesztőt kevés langyos tejben feloldjuk, adunk hozzá egy keveset a kimért lisztből és cukorból. Ezt a tésztát meleg helyen, letakarva kelesztjük (kb. 30 perc).
2. A maradék tejet a tojásokkal, tojássárgájákkal, sóval, rummal, cukorral, vaníliacukorral, citromhéjjal elkeverjük. Hozzáadjuk a megkelt tésztát és a maradék lisztet. Végül beledolgozzuk a puha vajat és (lehetőleg géppel) alaposan összegyúrjuk. 15 percig pihentetjük.
3. 5 dkg-nyi adagokat kiveszünk a tésztából, enyhén lisztes kézzel golyóvá formázzuk, egymástól kellő távolságban lisztezett deszkára tesszük, majd a golyókat szélesszájú vizes pohár talpával egyformára lelapítjuk (kb. ujjnyi vastagra), konyharuhával letakarjuk és meleg helyen ismét kelesztjük (legalább 30 perc).
4. Nagyobb lábasban olajat forrósítunk. A fánkokról a konyharuhát sütés előtt 10 perccel levesszük, hogy a felszínük kissé megszáradjon, vagyis kérget kapjon.
5. A meleg olajba tesszük a fánkokat először a felső oldalukkal lefelé, és fedő alatt kb. 3-4 percig sütjük. A fedőt levesszük, megfordítjuk óvatosan a fánkokat és a másik oldalon is világosbarnára sütjük (fedő nélkül).
6. A fánkokat kivesszük az olajból, papír kéztörlőn lecsepegtetjük, porcukorral megszórva, esetleg lekvárral töltve tálaljuk.

A farsang lezárása

Kati — Sat, 31 Jan 2015 11:12:12 GMT

Böjti szokások

A farsangot lezáró húshagyó kedd után következik a nagyböjti időszak első napja: hamvazószerda. Nevét arról a hagyományszokásról kapta, mivel a böjti idő egyben a bűnbánat ideje is, az ókeresztény korban a nyilvános bűnösök fejét a püspök a templomban hamuval szórta meg. Ez a szokás — a homlokra hamuval rajzolt kereszt — ma is megtalálható a katolikus szertartásokban.

Böjtölni annyit jelent, mint nemes célért, pl. bűnbánatért, bajok elkerüléséért önmegtartóztatást folytatni egy időszakon át. A nagyböjt az egyházi év része, a keresztény húsvétot előkészítő negyven nap Jézus Krisztus pusztában való böjtölésének emlékére. Az ókereszténykori szigorú böjti fegyelem a II. Vatikáni Zsinat után enyhült. De az alapvető szokások megmaradtak és érvényesek.

Nagyböjtben tilos volt mindenfajta hangoskodás, zajkeltés. Századunk első felében ezt még komolyan vették az emberek. Tivornyák, részegeskedések, utcai dalolások, káromkodás elítélendőek, tilosak, illetlenek voltak, bálokat, lakodalmakat sem illett tartani. Illett tartózkodni a húsoktól, a zsíros ételektől, sőt böjtkor napjában csak egyszer illett enni. A böjtölés szokása később leredukálódott a pénteki napra. Ilyenkor nem ettek ugyan húst és zsíros eledelt, de főztek ún. böjtös ételeket.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legelterjedtebb böjtös ételek a habart levesek voltak. Főleg aszalt gyümölcsökből tejjel, liszttel habartak, főztek tejlevest, tejes puliszkát, köles kását, habartak babot, krumplit, rizset, sütöttek málépogácsát. Szatmár református népe, akárcsak a katolikusok, megtartották a pénteki böjtöt, sőt nagypéneteken teljes böjtöt tartottak, csak pattogatott kukoricát, vagy ahogy itt nevezik: pukkant máiét ettek. Az apró, fehér, szúrós szemű kukoricát rostában szabad tűz felett rázva pattogatták. A kirepült szép fehér „kakaskákat" a gyerekek örömmel felkapkodták. Szokás volt kóstolót adni a szomszédnak a színejavából.

Ma a kevély ember elnyomja magában őseitől tanult egészséges, szép szokásait, csak a testnek igyekszik megadni mindent, a lelkére nem gondol. A nagyböjtben imádkozzunk együtt Jézussal és egymással a bűnök bocsánatáért.

A farsangi időszak

Kati — Sat, 31 Jan 2015 11:07:46 GMT

Farsangi szokások

Szatmárban még századunk első felében is az eleven szokáshagyomány részét képezte a csoportos, házaknál előadott „farsángolás", a cifrafarsangos, a halottfarsangos, a gólyafarsangos, a lakodalmas farsangos, a szamárfarsangos, a medvefarsangos, a terhes-szülő-farsangos, hogy csak a legismertebbeket említsem.

Minden falunak megvolt a maga mókása, tréfamestere, rátermett szervezője, aki évről évre szervezte a farsangos csoportokat. Penyigén Fazekas Berti bácsi volt ilyen, akihez szívesen társultak a fiatalabb legények, mivel a farsangolást főként férfiak rendezték. Berti bácsi nászmenet-farsangolást vezetett. Ő volt a „pap", aki a „szertartást" végezte. A nagyvőfély Szilágyi Zsiga, a kisvőfély Nagy Lajos volt.

A vőfélyek a valódihoz hasonlóan beköszöntő verseket mondtak, miket szintén Berti bácsi költött. Ezt mondta a nagyvőfély: „Engedelmet kérek bejövetelünkkel, Hogy mint megbízott jöttünk mi ide el, Egy ifjú legény bízott meg bennünket, Kinek érdekében tegyünk most eleget, Ez az ifjú legény „Bökköny Ignác", Ki magányos életét megunta, Megtalálta párját Venyige községbe, „ Gyükér Mari" lészen örökös hitvese. Holnapután tartják a lakodalmat, Melyre tisztelettel meghívom magukat!"

A kisvőfély így folytatta: „Én is, mint kisvőfély bizonyítom hittel, Ezen házcsaládot hívom szeretettel, Kést, villát hozzanak, Otthon ne maradjanak!" A hívogatás a valódihoz hasonlóan a farsangolás előtt két nappal történt. Mentek is a kíváncsiak, a mókázni szeretők, megtelt a ház, de még a tornác is. A „nászmenetet" Toldi Endre prímás és Kondor Károly kontrás, helybeli legények kísérték vidám muzsikával. A tréfás esketés alatt mindenki a hasát fogta a nevetéstől. Utána táncra perdültek, vígan mulattak.

Az úgynevezett cifrafarsangolás szintén elterjedt volt itt és a környéken is. Ennek is megvolt a maga szertartása. Kellett hozzá egy jó citerás. Ilyen volt és az ma is Szilágyi Zsiga bácsi, akit már 13 éves korában vittek magukkal a nagyfiúk farsangolni. Egyforma termetű fiúk öltöztek fel párnak. A „nő „ a lánytestvére vagy a szomszéd lány kölcsönkért ruháját vette fel, a teljes felszerelést. A férfi fekete „priccses" nadrágot, sarkantyús csizmát, bűgatyát vett fel, a karjára két fehér csipkés kombinét húzott, amit megráncolva az inge vállához öltöttek, erre vette fel a fekete lajbit. A fejét bekötötte, a kendő hátulját előre hajtotta, hogy az arcát takarja, erre tette fel a az árvalányhajas kalapot. A „nő" arca ugyanígy volt fedve.

Kezükön kesztyűt viseltek. Elindultak. Elől ment a bekérő. Bekopogott: „Van egy pár (kétpár) vendégem, be szabad engedni?" A háziak ugrottak fel, húzódtak a sarokba, s nem csak a helycsinálás miatt, hanem mert féltek a nem mindig kellemes következményektől, a koromtól, a csipkedéstől. Rejtették a guzsalyt, az orsó fonalat, mert ha valamelyik elkapta, letekerte róla a fonalat, behálózva vele a ház bútorait, még a kerítést is. Akkor aztán odavolt az egész esti munka! De azért tárták az ajtót, bejöttek a farsangosok. A citerás az asztalhoz lépett, s már pengette is a talpalávalót. A farsangosok táncoltak egyet, majd leültek. A háziak törték a fejüket, ugyan kik lehetnek. A farsangosok végül felfedték magukat. A házbeli lányokat is megtáncoltatták, s mentek tovább.

Paraszti élet, szórakozás a téli hónapokban

Kati — Sat, 31 Jan 2015 11:03:34 GMT

Szövés-fonás

Az asszonyok téli időben szövéssel, fonással készítették el a család ruházatához és háztartásához szükséges vászonneműket, a lányok a* stafirungjukat.

A férfi feladata volt a vászon alapanyagául szolgáló kender megtermelése. Minden parasztembernek volt a földjében kender, amelyet április közepén vetettek el, és augusztus végén már ki is nyűttek, több szálat összefogva, tövestől húzták ki a földből. A kinyűtt kendert kévékbe kötötték, kúpokba rakták, majd vízbe tették, sarat rakták rá és kb. két hétig áztatták. Bogdányban is volt kenderáztató, amelyet 1928-ban csapoltak le. Az áztatás után kihúzták a partra, ahol szárítgatták, majd hazavitték, ahol tovább száradt. Miután megszáradt, a kendertörővel a száraz szárat letörték róla. Ezt követte a tilolás, amikor a megtört kenderből kifésülték a *szöszt. Télen dörzsöléssel tovább finomították. A szöszt egy vasszögekkel kivert eszközzel, a * gerebennel fésülték, hogy egymás mellé rendeződjenek a szálak. Az így kezelt finom kenderszálakat fonallá kel lett sodorni, fonni.

A fonás november elején kezdődött és január végéig tartott. Két ősi eszköze az orsó és a * guzsaly. A szöszt felkötötték a guzsalyra, ebből húzták ki és sodorták bal kézzel a fonalat. Jobb kézzel tartották és pergették az orsót. Erre tekeredett a fonál, amelyet állandóan rágni, nyálazni kellett, hogy egyenletes és csomómentes legyen. Ha az orsók megteltek, akkor a fonalat lemotollálták (*motolla). Általában január közepén a fonalat dézsába rakták és áztatással megpuhították, lúgozással fehérítették. Majd kivették és megszáradás után felgombolyították.

A szövés legfontosabb eszköze a szövőszék, amelyet a vidékünkön esztovátának neveztek. A megszőtt vásznat tovább fehérítették,*mángorlóval mángorolták, majd hengerbe göngyölve szekrénybe rakták. A kész vászonból házilag varrták az egyes ruhadarabokat.




XXII. A kenderfeldolgozás műveletei

Színházi élmény

Kati — Mon, 26 Jan 2015 19:40:42 GMT

Január 21-én színházba mentünk Nyírbátorba. A kezdésre várni kellett. Az előtérben kígyóztak a sorok, több száz gyermek várta, hogy elfoglalhassa a helyét, és felcsendüljön a zene. A Brass in the five együttes: Irány Rio! címmel egy különleges kirándulásra vitt bennünket. A rézfúvós kvintett elképesztő hangszertudással rendelkezik. Már önmagában ez is lenyűgözött bennünket. De amit még köré raktak, az fantasztikus volt.

Az utazás során az érintett országok egy-egy jellegzetes dallamát szólaltatták meg. Mindezt dramatikus játékba ágyazták.

Az előadást végigkísérte a humor, a kiváló színészi játék. Az előadást megbeszélve a gyerekek elmondták, hogy nekik az tetszett a legjobban, amikor az egyik utazó stoppolt, de egyik autó sem állt meg. Ezután busszal indultak el, de annak kipukkant a kereke.

mindezt különféle hangeffektekkel tették valóságossá. Mindenki nagyon élvezte az egy órás előadást, a figyelmük egy pillanatra sem lankadt.

( Gy. K. )

Népszokások

Kati — Sun, 18 Jan 2015 09:25:42 GMT

Népszokások

Népszokás tágabb értelemben minden olyan szokás, amely szabályozza a parasztság életét: a munkát, a társadalmi érintkezést, a környezetről való gondoskodást, a hétköznapok és ünnepek egész rendszerét, tartalmát. A népszokás a közösség által közvetített és elfogadott viselkedési minta, életmód.
A népszokások főbb csoportjai a következők:
Naptári ünnepek (pl.: karácsony, húsvét, pünkösd, jeles napok), a gazdasági élet ünnepei (pl.: aratás, szüret, fonó stb.) és az emberi élet ünnepei (pl.: születés, lakodalom, temetés).
Népszokásaink története szorosan összefonódik a magyar nép gazdasági, társadalmi fejlődésével. Szokásaink a mai napig életünket, tevékenységünket szövevényesen behálózzák. A közösségi kapcsolatok a hagyományok által kialakított és tudatosan létrehozott szokások nélkül elképzelhetetlenek.

Jeles napok, ünnepi szokások

A hagyományos paraszti közösségben élő ember életritmusát a dolgos hétköznapok és az ezekből kiemelkedő jeles napok szabályos, visszatérő váltakozása határozza meg. A falu emberének életében az ünnepek és a hétköznapok csak látszólag váltak ketté. Az ünnep hiedelmei, szokásai a hétköznapok munkáját, szerencséjét, termékenységét akarták biztosítani, vagy csupán megjósolni. Mágikus eljárásokkal, praktikákkal az ember egészségét és személyes boldogulását segítették elő. Ezek a szokások vidékenként eltérőek. A vallási élet és az ünnepi szokások a legszorosabban összefüggenek egymással – az ünnepek túlnyomó többsége ugyanis egyházi ünnep.

Évkezdés

Az egyházi év adventtel kezdődik és a következő év decemberéig tart. Az újesztendő kezdete a középkorban Jézus születésének a napja, karácsony volt. A Julius Caesar-féle naptárreform után január 1-je vált évkezdő nappá. Hazánkban a polgári év kezdete 1587 óta január elseje. E változó évkezdettel, magyarázható bizonyos szokások és hiedelmek széthúzódása, megléte adventtől márciusig.
A téli ünnepkör jeles napjai
Az advent (eljövetel) négyhetes szent idő, előkészület karácsony ünnepére. András napja (november 30.) és karácsony (december 25.) közé esik. Ekkor tartózkodtak a lakodalmaktól és a zajos mulatságoktól, csak a disznótorok családias hangulatában oldódott fel a nép.
A hajnali mise, a roráté a középkori hazai liturgia maradványa. Az éjszakák ekkor a leghosszabbak, tehát varázslásra, jóslásra is alkalmasak.
András napja (november 30.)
Ismert házasságjósló, varázsló nap. Mátészalkán és környékén hajszálra kötöttek egy gyűrűt és pohárba lógatták. Ahányszor odaütődött a pohár oldalához, annyi év múlva megy férjhez a lány.

Disznótor

A disznótor családias jellegű társas munka, de vidám együttlét is volt. A disznóölések a hideg idő beálltával kezdődtek, és farsang végéig tartottak. Ekkorra az újbőr is kiforrt. Részt vett rajta a szűkebb és tágabb rokonság, különösen, ha több disznót vágtak. A disznótornak nagy szerepe volt a családi hagyományok közvetítésében. Amikor összejött a család, a gazda mindenkinek kiadta a feladatokat, férfiaknak, nőknek, gyerekeknek egyaránt. Reggelire pálinkát ittak, hagymás vért ettek, ebédre pedig sült húst, toroskáposztát, puliszkát. A disznótor legkellemesebb része a vacsora volt. Húsleves, hurka, kolbász került az asztalra. A vacsora végeztével kóstolót adtak a távozóknak. Ebben lennie kellett kolbásznak, kétféle hurkának, tepertőnek. Kóstolót a barátoknak, jó szomszédoknak, a papnak is küldtek, akit nem voltak a disznótoron. A kóstolót mindig illett viszonozni.

Tollfosztó, tallufosztó

Voltak fonástiltó napok. Ilyenkor tollat fosztottak. A tollfosztó szintén a fiataloknak való társas munka volt, de ezen már a fiatal házastársak is részt vehettek. Télen rendezték, amikor ráértek.

Fonó

Télen a fiatalok fonókba gyűltek össze. A fonás ideje december elejétől a farsang végéig tartott, kivéve a dologtiltó napokat. A fonóestéken a lányok guzsalyokon fontak, de a legények is részt vettek ezeken. Egész este tréfálkoztak, énekeltek, mesét mondtak. Szatmárban a fonók látogatása nemcsak igény volt, a fiatalok részéről, hanem egyben társadalmi kötelezettség is. A szombati fonást azért tiltották, mert aki ezen a napon font, annak nem tojtak a tyúkjai.
Gyakoriak voltak azok a hiedelmek, amelyek a fonást a karácsony és újév közötti időszakban korlátozták. Különféle fonók voltak: lányfonó, asszonyfonó, vegyesfonó. A falvak nagy részében petróleumlámpa világánál fontak. Nagyecseden kemencébe dugott nádkévéknél, majd mécseseknél, gyertyáknál.
A legény közeledési szándékának, szerelmi vonzódásának legbiztosabb jele, a lány megajándékozása volt. A lányoknak guzsalyt, guzsalyszalagot és orsót ajándékoztak. Ha a lány előtt kedves volt a legény, az ajándékba kapott szalagot mindjárt felkötötte guzsalyára, és azzal járt a fonóba. Ha a szalagot nem használta, az annak a jele volt, hogy nem kívánta a legény udvarlását.
A Szatmári falvakban a férjjósló eljárásokat is közösen végezték. A guzsalyra kötött szösz aljából a lányok három bábut sodortak, felállították azokat egy sorba és a két szélsőt egyszerre meggyújtották. A középső bábu egyik lányé, a két szélső egy-egy legényé volt. Az égő bábuk közül, amelyik a középsőhöz dőlt úgy, hogy az tüzet kapott tőle, megtudták, hogy az azt jelképező legény szereti jobban a lányt. Ha egyiktől sem fogott tüzet a lány bábuja, azt jelentette, egyik legény sem szereti a lányt.

Luca napja (december 13.)

A magyar néphagyomány egyik legjelesebb napja. A középkorban e nap volt az év leghosszabb éjszakája, a téli napforduló kezdőnapja is. Gonoszjáró napnak tartották, ezért főleg a boszorkányok rontása ellen kellett védekezni.
Elterjedt szokás volt a lucaszék készítés. A Luca-naptól 13 napig készült szék a néphit szerint varázserővel bírt. Az a legény, aki az éjféli misén ráül, meglátja, hogy ki a boszorkány. A boszorkányok – nagy szarvuk miatt – félrefordított fejjel mentek be a templomba. A legénynek még az éjféli mise befejezése előtt távozni kellett a templomból. Üldözőit szétszórt kölessel, mákkal vagy a lucaszék elszórt darabjaival hátráltatta, a darabokat más-más kútba dobta. Reformátusoknál a lucaszéket karácsony estéjén a keresztútra kellett letenni.

Karácsony (december 25—26.)

Karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja. A 16. századig évkezdésnek is számított. Karácsony napja és vigiliája (december 24.) számos népszokást, hiedelmet vont maga köré, ezek részint a kereszténység előtti képzetekből – téli napforduló ünnepe -, részint az ünnep keresztény jellegéből táplálkoznak. A karácsonyfa állításának szokása a 19—20. század fordulójától jellemző, az első világháború után terjedt el. Szegényebb családoknál az 1950—60-as évekig a karácsonyi életfa, termőág állítása volt szokásban. Erre a célra megfelelt fenyőág, nyárfa, boróka, ledéciaág is. A mestergerendára, a lámpa mellé kötözték fel a fenyő, vagy más örökzöld ágat. A termőág, karácsonyfa hagyományos díszei: csillag, gyertya, szentképek, dió, a tetejére kereszt, angyal, a termékenységet jelképező alma, pattogatott kukoricalánc. Régen az ajándék, angyalfia többnyire a karácsonyfa volt a rajta függő díszekkel.
A legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi népszokás a betlehemezés, amely többszereplős, dramatikus játék, az egész megyében ismerték, és több helyen ma is gyakorolják.
A paraszti betlehemezés középpontjában a kifordított bundát viselő pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka állt. A betlehemezés fő kelléke a templom alakú betlehem, amelyben többnyire a Szent Család látható, Jézus a jászolban Máriával és Szent Józseffel látható. A betlehemes játék szereplői a két pásztor, a két angyal és az öreg. A pásztorok és az angyalok fehér, lobogós ujjú inget és fehér cakkos női alsót vagy bő gatyát vettek a ruhájukra. Fejükre keménypapírból csináltak magas sisakot, elejére keresztet, tetejére derékig érő színes szalagot ragasztottak. A két pásztornál csörgős bot volt, azzal verték a nótára az ütemet. Az öregen hosszú bunda vagy guba volt, fején kifordított bunda-sapka, amellett talluseprű, kezében láncos bot. A szatmári területeken szereplők mellett megjelent a huszár és a betyár alakja is.

Újév (január 1.)

Az évkezdet minden népnél valami jelképes elválasztó, szerencsevarázsló és gonoszűző cselekvéssel jár. Amilyen az újév, tartja a néphit, olyan az esztendő többi napja is. Aki ezen a napon elsőnek öltözködik fel a házban, az abban az évben ügyes és serény lesz. Szerették, ha újévkor elsőnek férfi lép a házba, mert az szerencsét jelentett. Éppen ezért a férfiak mentek köszönteni egymást, boldog újévet kívánva a ház népének.

Vízkereszt (január 6.)

Vízkereszt a római katolikus egyház nagy ünnepe, e nappal zárul a karácsonyi ünnepkör és kezdődik a farsang.
Vízkereszt napján a katolikus falvakban a templom mellé helyezett hordókba, dézsákba vizet tettek. A mise után a pap megszentelte. Mindenki vihetett haza egy kannával, kezükkel kereszt alakban meghintették vele a ház földjét, a gazdasági épületeket, hogy a gonosz szellem ne ártson a házon.

Vince napja (január 22.)

Vince naphoz időjárási regulák fűződtek. Ha Vince-nap olvad, akkor jó bortermésre lehet számítani. „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince.”

A hagyományok ápolása olyan tevékenység, amely célja a múlt értékeinek átörökítése, feladata pedig a néphagyományőrzés lehetőségeinek megteremtése, amely már az óvodai nevelés folyamatában elkezdődik; ott a helye a gyermek játékában, versében, meséjében, zenéjében, alkotásában, mozgásában, táncában egyaránt. Eközben a kisgyermekkel megszeretteti a természetet, a környezetet,
megismerteti a népi kultúra tárgyait, a népi művészetet és a népszokásokat. Az eredmény az óvodáskor végére az, hogy a kisgyermek érdeklődve hallgat népzenét, népmesét, népi mondókát, szívesen játszik és alkot természetes anyagokkal, tárgyakkal, ízlésvilága befogadja a népi művészet tárgyait, eszközeit, élvezi a közös ünnepeket, jeles napokat, hagyományőrző tevékenységeket.”

Öngyógyítás, népi praktikák

Kati — Sun, 18 Jan 2015 09:22:54 GMT

Öngyógyítás a paraszti életben

Régen egy-egy falu közösségének megbecsült, elismert tagjai voltak a gyógynövényeket ismerő füvesasszonyok, a kenők, az újszülötteket, csecsemőket gyógyító bábák, az eret vágó borbélyok, a piócás emberek, a csontrakó kovácsok, sőt a látó- és javasasszonyok is.
A tárlaton a valamikori népi gyógyító technikákat, így például a köpölyözést, az érvágást, vagy a nadályozást archív fotókon mutatják be.
Egykor a köpölyözéssel, a szívó hatású köpöllyel a bőrből vért vontak el, hogy a mélyebben fekvő, gyulladt területeken a vérbőséget csökkentsék. A módszer a kezelt területeken a vérellátás javulását, friss vér és oxigén áramlását tette lehetővé. Asztmát, bélbetegségeket, gerincsérvet, vesegyulladást, vesekövet és magas vérnyomást gyógyítottak így.

A nadályozással, a vérszívó orvosi pióca betegre rakásával ugyancsak a magas vérnyomást, továbbá a véralvadás megelőzését, sőt a tüdőgyulladást igyekeztek gyógyítani. A gyűrűs férgek osztályába tartozó piócákkal vért vontak el a testből, és egészen a múlt század végéig alkalmazták, sőt falusi házakban itt-ott még ma is látható nadályos üveg, amelynek vizében piócák úszkálnak.

A jellegzetes, gyógynövényekből álló házi patika mellett bemutatják a különböző teák, főzetek, kenőcsök alkalmazását, továbbá a gőzölést, a vízgyógymódokat, illetve a gyógyító élelmiszereket is.