Évszázadokkal ezelőtt karácsony napján életfát, termőágat vittek a szobákba, amely az évről évre megújuló természet mágikus jelképe volt, a XIX. században feltűnő díszített fenyőfa ezt teljesen kiszorította, jobban mondva helyettesítette.
Miért éppen a fenyőfa? Ezt egy népmonda így magyarázza.
Amikor Krisztus Urunk a Földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Üldözői elől menekülve egy sűrű lombú fa alatt húzta meg magát, ez azonban odaszólt neki: állj odább, mert ha nálam találnak, engem elpusztítanak. Ezzel utasították el féltükben a többi fák is. Az Úrnak ellenségei már a nyomában voltak, mikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, ezért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr megáldotta a fenyőfát: soha ne hullasd el a leveledet.
Te légy a legdélcegebb és a legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Lágy az emberek öröme és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.
Ez a monda, a valóság azonban az, hogy mindössze talán százötven esztendőre tehető a fenyőfa állítás karácsonyi szokása hazánkban.
