Tákos

Amikor bekerültünk a programba, beszéltünk arról, hogy hova fogunk menni, kirándulni. Minden egyes helyről anyagot gyűjtöttünk, így valamennyien felkészülten indultunk a körútra. Az első állomás volt Tákos. Itt egy középkori református templomot látogattunk meg. Az összegyűjtött képek alapján már volt egy elképzelésünk a helyről. Mikor beléptünk, szembesültünk azzal, hogy nem minden egyezik az olvasottakkal, a valóság sokkal lenyűgözőbb. Egy helybéli idős néni mesélte el a történetét, míg hallgattuk, gyönyörködtünk a festett kazettákban. Most értettük meg, mi az a patics fal, mennyi idő és szorgalom kellett ahhoz, hogy a falat ilyen vastagságúra hizlalják. Különös érzés volt a több száz éves falak közt ülni, a csodálatosan díszített padokban. A templomot díszítő keresztszemes hímzéseken ismerős motívumokat fedeztünk fel: pl. gránátalma. Nem tudtunk betelni a látvánnyal. A mennyezet kazettái között nem volt két egyforma. A legjellegzetesebb virágmotívumok a rózsa, tulipán és az életfa. Azt is megfigyelhettük, hogy először csak mennyi rész készült el, amelyet később kibővítettek. Szomorú esemény volt az árvíz, és megható az összefogás, amellyel rendbe hozták. A templom bejáratánál egy ritka malomkövön át léphettünk be. Amikor kijöttünk, a haranglábat csodálhattuk meg. Közelről láttuk a fazsindelyt, amiről eddig csak olvastunk. Természetesen az volt az első kérdésünk, hogy felmehetünk-e. Ötösével elindultunk a meredek falépcsőkön. Csodálatos látvány tárult elénk, amint a tetejére értünk. A lefelé út már kicsit izgalmasabb volt, de nagyon kapaszkodtunk a korlátban. Azt mondta a néni, hogy a harangláb alul szoknya, felül kalap. Hát valóban így is volt, mert fent már egészen elkeskenyedett. Miután mindenki lejött, megnéztünk még egy helytörténeti kiállítást, egy három osztatú parasztházat. Bent a bútorok mellett megtaláltuk a régi használati eszközöset, és szebbnél szebb hímzéseket. A vetett ágyat borító takaró is nagyon tetszett. Az udvaron ott állt a hagyományos kerekes kút, de már felszerelték modern csappal. Megdöbbentő volt számunkra, hogy több száz évvel ezelőtt az emberek olyat alkottak, amely még ma is áll. Csodáljuk a régi mesterembereket. Nekünk is kötelességünk őrizni a régi hagyományokat, és a lehető legtöbbet megtartani az ilyen mesterek tudományából.

( Gréta, Viki, Vivi, Fruzsi, Vanda, Dávid)