Hollóháza

Hollóháza község hazánk északi részén, a Zempléni-hegységben, egy hegyekkel teljesen körülzárt kis völgy közepén fekszik, Magyarország egyik legészakabbra fekvő községe. A környék háborítatlan hegyvidék, amelyet számos turista keres föl, miután Hollóháza az 1096 kilométer hosszú Országos Kék Túra egyik végpontja.
A község Árpád-kori település. Nevét az itteni pálosok címerében található hollóról, illetve a faluhatárában valamikor létezett kolostor (hollósház) nevéből eredeztetik. Egy 1270-ből származó okirat már lakott helyként említette, de a török harcok idején elpusztult, és csak a Rákóczi-szabadságharc után telepítették újra.
Nevét a porcelángyártás tette országos hírűvé, már 1832-ben kőedénygyárat létesítettek itt. Fellendülése Istványi Ferenc bérlő négy évtizedes (1860-tól 1902-ig) munkásságához köthető. Évtizedeken át háztartási kőedényeket gyártottak Hollóházán, később a finomkerámia és porcelángyártást is bevezették. Termékeinek jellemzője a halvány alaptónusra festett élénk vörös rózsás díszítés.

A hollóházi és telkibányai kőedények szorították ki a fazekasok cserépedényeit, és maradtak fenn legtovább egyes helyeken napjainkig is, a parasztháztartásokban.
A gyár életében jelentős esemény volt, amikor 1977-ben Hollóházára érkezett Szász Endre grafikus és festőművész, aki kezdeményezte a művészi táblaképek készítését. Szász Endre egyik porcelánképe látható a helyi iskola főfalán is.
A hollóházi kőedény- és porcelángyártásról átfogó képet ad a Porcelánmúzeum. Érdemes megnézni a település református és modern római katolikus templomát, amelyhez különlegességnek számító, porcelánképekből álló kálvária vezet.
A természet kedvelőinek kiváló túralehetőséget kínálnak a környező hegyek. A település központjában található az Országos Kék Túra keleti végét jelző emlékmű.
A településen 2004-től Fazekas-ház működik.
Hollóháza a 3-as útról Hidasnémetinél leágazó útról érhető el, de megközelíthető Sátoraljaújhely felől is. 2006.-tól megnyílt a határ a gyalogos és kerékpáros forgalom előtt Szlovákia felé a szomszédos Skáros községen keresztül.

Falutörténet

Hollóháza Földrajzi elhelyezkedése, a település nevének eredete

Hollóháza Magyarország legészakibb települése, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Nagy-Milic (Tokaji-hegység) lábánál, a Nyíri-patak forrásokkal teletűzdelt völgyfőjében elhelyezkedő keskeny, hosszú falu. A Hegyköz jellegzetes települése. Szomszédos települései: Füzérkomlós, Kéked. Környező települések: Pálháza, Sátoraljaújhely.

Hollóháza neve arra a Hollósházra utal, amelynek az emlékét őrző legendák is már egyre jobban halványulnak, lassan feledésbe merülnek. A legenda szerint, a völgykatlanban elnyújtva alakult község addig lakatlan területén, a keleti hegyoldalon volt valamikor régen egy kolostor, amelyben fehérbarátok laktak. A barátok a környékbeli néppel közvetlen, jó kapcsolatban voltak. Így aztán a nép is segítette őket, még élelmet is nyújtottak nekik. A Hegyalján egy forgalmas útvonal vezetett át a völgyön Kassa felé, amelyen gyakran utaztak kereskedők áruval megrakott szekereken. A kolostorral átellenben, a nyugati hegyoldalban volt az Ördögvár, ahol útonálló rablók húzták meg magukat. Ezek a rablók szerzetes ruhába öltözve állították meg az úton haladókat, mintha kéregetni akarnának, és közben kirabolták őket. Majd az idők folyamán a szerzetesek között is voltak, akik gonosz cselekedeteket követtek el. Ezért az Isten azzal büntette meg őket, hogy elsüllyesztette a kolostort. A szerzetesek vezetőjét – a perjelt – Hollónak nevezték. Innen ered a Hollóháza név. Azt a területet pedig, ahol a kolostor volt, napjainkban is Klastorickó dölőnek nevezik. Helyén ma is érdekesen, kör alakban, nő a fű.

Az írásos emlékek szerint, Hollóháza Árpád-kori település. 1220-ban a nagyváradi székelykáptalan, mint hiteles hely előtt feljegyzett jogügyeletben szerepel egy Holkus nevezetű férfi, aki hat társával együtt – mindannyian nemesek voltak – a legendában említett épületben laktak. II. András azonban törvénytelennek tartotta az épület birtoklását. Az ügy lezárásából keletkezett valószínűleg, hogy 1221-ben a Hollós személynevet már Hollós helységnévként jelenik meg. A későbbiek során a személynévből lett helységnévhez kapcsolódott a minden bizonnyal jelentős épületre vonatkozó “ház” közszó, és így alakult ki a XVII. sz. végéig használatos Hollósház helységnév. A Hollóházával szomszédos füzéri római katolikus egyház anyakönyveiben az említett időszakra vonatkozóan még ilyen alakban írott helységneveket találunk. A korabeli latin nyelvű leírásokból kitűnik, hogy Hollósház a szokásos lakott településekkel szemben jelölt hely volt, vagyis locus. 1341-ben I. Károly intézkedett a telkibányai aranybánya határainak kijelöléséről. Ebben a nádori átiratban Hollóháza közel a mai névalakban íródott, és itt már nem locusként tűnik fel.

Szemelvény az eredeti szövegből: “…item quatuor villas Verenh, Teluky, Radka et Hollohaza vocates…”.

Hollóháza a középkorban, üveghuta alapítása, kőedénygyártás

Hollóháza középkori történetében a következő időszakokban többször gazdát cserélt a területe, 1417-ben Felsőkomlósként említik, 1430 körül Perényi birtok volt. 1640 táján elnéptelenedett és, pusztává lett.

1729-ben történt a következő jelentős esemény a hollóházi pusztával kapcsolatban, ekkor csatolták hivatalosan a füzéri birtokhoz, a vár tartozékai között hollóházi prédiumként kerül feltüntetésre. A birtok 1686-tól 1945-ig a Károlyi család tulajdonát képezi. Károlyi Antal 1763-ban adta Roll Antal vigyázása alá a birtok egy részét, akinek fia – névmagyarosítás után – Rolly József, a hollóházi puszta és Füzérkomlós között az országút és a Török-patak mellett 1777-ben üveghutát alapított. A hutákban német üvegfúró mestereket hozatott, akiknek feladata volt a magyar munkások betanítása is. Mivel az anyag olvasztása jelentős fakitermelést igényelt, az ország északibb részéből szlovák ajkú erdei munkásokat telepítettek a huta körzetébe. Ez az üveghuta az 1790-es évekig működött, majd megszűnt. A Károlyi család ebben az időben kezdett nagyobb mértékű erdőkitermelést folytatni. A megszűnt hutából ideirányított és a felszabadult erdei munkásokat, akik a Hrabó-hegységbe kezdtek letelepedni. Lényegében az ő házaik jelentették Hollóháza község újratelepülését.

Az egykori sorházak között húzódó utcácskát népnyelven napjainkban is “Régi út”-nak nevezik. 1810-ben Jeszeniczei Jankovich Imre vette bérbe az uradalmat. Újra felállította az üveghutát és működött 1922-ig. Az 1820-as években a telkibányai bányászok aranyérc után kutatva a Károlyi birtokon Füzérradvány felett a Korom-hegyben illitkaolinra bukkantak. Ez adta a lehetőséget ahhoz, hogy megnyitották a bányát és a régi hutaépületben, 1831-ben kőedénygyártásra tértek át. A Károlyi család a kőedénygyárat bérbeadás révén hasznosította. A gyár kiemelkedés korszakát jelentette, amikor a felvidéki Stószról, Istványi Ferenc került a gyár élére bérlőnek. Négy évtizedes működése alatt az eredetileg egy-két épületből álló gyárat a XVIII. század végére jelentős gyárteleppé fejlesztette. A jól működő gyár vonzotta Hollóházára az ország különböző tájairól a kerámia mesterség művelőit és egyéb szakembereket. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás alkalmával a jobbágytelkek a jobbágyok tulajdonaivá lettek. A hozzájuk tartozó irtástelkekért a zsellérek megváltási árat fizettek. Így alakult ki Hollóháza község területe véglegesen 401 kh, amelyből 270 kh volt a szántóterülete.

A márkajelzések történelmi változásai