Július 4.

Az ötödik nap reggelén mindenki elaludt, Viki kolléganőm is, és én is. Mi aludtunk a gyerekekkel egy szobában az emeleten, mi voltunk a reggeli ébresztők is. Mivel az utolsó este sokáig voltunk fent, én a lenti csészecsörömpölésre ébredtem. Ez azt jelentette, hogy Ica néniék már terítenek, pedig eddig azt mindig a lányaink tették. Nagy kapkodás után leértünk az asztalokhoz.

Ez volt az utolsó reggelink (mármint a táborban!). Kettős érzés uralta a társaságot: az öröm, hogy hamarosan családjuk körében lesznek, a másik, hogy még maradnának, hiszen nagyon jól érezték magukat.

A reggeli után összepakoltuk a holminkat és nagyon szépen kitakarítottuk a szobákat. A jelszó: mindenki egyért, egy mindenkiért. A fiúk is sokat segítettek. Levittük a bőröndöket az ebédlőbe, és utánunk minden úgy nézett ki, mintha ott sem laktunk volna egy hétig. Nagyon büszke voltam a gyerekekre!

A záró foglalkozás a teraszon volt, egyetlen feladattal: hogy érezték magukat, mi volt a legjobb, esetleg mi nem tetszett.

A nap ragyogóan sütött, így az ebédig maradt idő játszani, fürdeni, focizni, sétálni. Ki is használták a lehetőséget. Nagy nevetés tört ki, amikor Betti kolléganő egy zokninak és egy alsónadrágnak kereste a gazdáját, de kiderült, nem a mienk.

Az ebéd igazi búcsúmenü volt: sült csirke pirított krumplival, aminek nagyon örültek. Ebéd után megérkezett a busz és elindultunk hazafelé.

Útközben bementünk Móricz szülőházába. Érdekes dolgokat mesélt a néni, aki kalauzolt minket, mert, hogy nem is ebben a házban született, csak a bölcsője az eredeti. Szájtátva nézték a picurka ház belsejét. Hogy lehetett itt lakni?- kérdezték. Megbeszéltük, hogy ilyen volt a 3 osztatú parasztház, szalmatetővel. Még az úton megnéztünk néhány érdekességet, és 5 óra körül begördült a busz Pócspetribe. A szülők izgatottan várták gyermekeiket. Megható volt látni a nagy ölelkezéseket. Pár perc elteltével ugyanez ismétlődött meg Piricsén is.

Mi nevelők is megkönnyebbültünk, hiszen nagyon nagy felelősség ennyi különböző gyermekkel egy hétig víz közelben lenni, hogy semmi baj ne történjen. Mivel a nap minden percét velük töltöttük, még az éjszakát is, így mindenkit egészségesen, épen adtunk át a szülőknek.

Csodálatos volt a tábor: érdekességek, hagyományos paraszti ételek, barátságos emberek és sok-sok szeretet. A gyermekek úgy összebarátkoztak, mintha csak egy iskolában tanulnának már régóta. Szeretettel gondoskodtak egymásról, ha valakinek honvágya volt, vagy fájt a feje.

Nagy felfedezést tettünk: az Algopyrin mindent gyógyít: hasfájást, gyomorfájást, hányingert, fejfájást, anyahiányt és honvágyat. A másik csodaszer a sebtapasz volt.

Gy.Ka.