Eljött a nap, amit annyira vártunk: a nyári tábor napjának kezdete. Először nem a táborhelyre mentünk, hanem egy csodálatos körutat tettünk, amelynek első állomása Tákos volt, majd tovább mentünk Csarodára. Amíg a néni megérkezett, aki bemutatta a templomot, addig a kertbe álló szabadtéri színpadon játszottunk egy kicsit. Már nagyon meleg volt, jól esett a fák közt egy kis hűsölés. Aztán nyílt az ajtó, és mi beléptünk az évszázados falak közé. A felkészülési anyagból tudtuk, hogy különleges lesz, de amikor megláttuk, nem akartunk hinni a szemünknek. Piricsén is van egy ugyanilyen korú református templom, ott is van egy-két freskótöredék, de ilyen szépet még nem láttunk. Itt egész alakos képek sorakoztak a falon, gyönyörű élénk színekkel. A szentélyben is rengeteg épségben maradt, hát egy csoda volt. Nem tudtunk betelni a látvánnyal. A padokat is díszítették, itt is megtalálhattuk a hímzett terítőket. Felfedeztük a madár motívumot, ami a honlap logója is. A néni részletesen elmesélte nekünk a templom történetét, ami igen mozgalmas volt. Megtudtuk, hogy itt is csak a boltíves szentély állt először, majd a reformáció idejében bővült, és a freskókat lefestették, hogy ne legyen díszes a tér. Ez volt a szerencse, mert nem semmisítették meg, így a restaurátorok ismét láthatóvá varázsolhatták. Azt is megtudtuk, hogy az építtető uraság a saját családtagjait is megörökíttette a freskókon, mi is láttuk az egész családot.

Itt a harangláb nem csatlakozott az épülethez, mert mindig odébb-odébb vitték, de 50 méterre megtalálható. A formája ugyanolyan, mint Tákoson, vagy Piricsén. Ezekben az időkben mindenütt ilyenre építették.

Igazán mondhatjuk, hogy ez is templomépítészet egyik gyöngyszeme.