A szatmári túránk következő állomása Tarpa volt. Történelem órán tanultunk Esze Tamásról, de a malomról csak most, a programban.  Nagyon kíváncsiak voltunk rá. Amikor megpillantottuk, olyan kicsenek látszott, alacsony, jelentéktelen épületnek. Amikor beléptünk, akkor elállt a szavunk, hiszen a belseje hatalmas, tágas és magas. Megtudtuk a bácsitól, aki kalauzolt bennünket, hogy valamikor állati erővel hajtották meg a hatalmas kereket. Azt is megmutatta, hogyan engedték le a kerék elejét, hogy az állatokat befogják anélkül, hogy szétszedték volna. Az interneten láttunk olyan képet, ahol ló hajtja a kereket.
Mivel ló nem volt így tanáraink vállalták, hogy mennek egy kört. Nagyon élvezték, nagyokat nevettünk.

Megnéztük, hogy jön ki a liszt. Nagyon érdekes volt.

Másnap megnéztük a vízimalmot is. Nekünk ez sokkal jobban tetszett, lenyűgözőbb volt. Bonyolultabb szerkezet működtette. Belül még lisztosztályozó is volt. A bácsi megengedte, hogy felmenjünk az erkélyre, ahonnan csodás volt a kilátás. Elmesélte a malom történetét, a felújítási munkálatokat, amiknek köszönhetően működőképes lett. Kívül a hídról csodáltuk meg a nagy lapátokat, kerekeket, melyeknek a segítségével a zsilip kinyitása után működésbe jönnek bent a fogaskerekek, és megkezdődik az őrlés.

Nagy látványosság volt, amikor megnézhettük működés közben. Megint szembesültünk azzal, hogy régen is voltak nagyon okos és ügyes emberek. Szerencsések vagyunk, hogy mindezt láthattuk.