1315-ben a Kölcsei nemzetség birtoka, akiktől Károly Róbert király hűtlenség miatt elkobozza.
1344-ben Nagy Lajos király a hűtlenség miatt elkobzott Istvándit visszaadta a Kölcseieknek. Ettől kezdve a Kölcsey család és a velük rokon Kende család voltak fő birtokosai.
1496-ban az Ujhelyi család tagjai nyernek rá királyi adományt.
1512-ben a Perényi, majd 1521-től a Báthori-család-nak is vannak itt kisebb tulajdonrészei.
A 19. század első felében még más családok is, (Rhédey, Jármy) birtokrészt szereznek itt, s közben a Perényiek itteni részüket gr. Károlyi Józsefnek adták el.
A település nevét Istvándi-ról 1908-ban változtatta a mai Túristvándi-ra.
A 18. század-ban épült, ma is működőképes vízimalom ipartörténeti műemlék. A Túr folyóra épült két malomkerékkel ellátott, fából épített, zsindellyel fedett malomépületben malomtörténeti kiállítás működik.A malom működés közben is megtekinthető.
Református temploma gótikus stílusú, tégla és kőépület, 1470-1480 között épült gótikus stílusban.
Bejárati ajtaját és terméskőből faragott, csúcsíves ablakait, valamint diadalívét Hunyadi Mátyás király kőfaragói készítették, azaz eltelt évszázadok során bevakolták, és csak az
1970-es árvíz utáni helyreállítás során kerültek napvilágra. A környék egyik legszebb kiemelt műemlék temploma lett.
Itt járt iskolába Móricz Zsigmond is 1885 és 1887 között. Istvándiról több művében is megemlékezik. Életem regénye című művében mint "jellemformáló kohó"-ról emlékszik vissza erre az időre. Nagybátyja házán az egykori kovácsműhelyen emléktáblát helyeztek el az itt töltött évek emlékére.
A vízimalom kifejezés alatt az erőforrásként vízienergiát felhasználó, elsősorban gabona őrlésére szolgáló malomépületet és a hozzá tartozó gépi berendezést értjük. A vízimalmok folyók vagy patakok mellé emelt épületek, melyeknek gépeit vízkerék (vízikerék) hajtja meg, de vannak olyan vízimalmok – a hajómalmok –, melyeket erre a célra készített hajókra építenek és nagy vízhozamú, de kis esésű folyókon horgonyoznak le. Készültek olyan vízimalmok is, melyek a tenger árapály-erőit használják fel. A 19. század végétől kezdve sok vízimalomban a vízkereket jobb hatásfokú vízturbinával váltották fel.
Túristvándi büszkesége az ipartörténeti szempontból egyedülálló vízimalom.
Már 1315-ben a Kende féle levéltári anyagok is megemlítik létezését Istvándiban, de a jelenleg is működőképes malom ősét a Mária Terézia korából való 1752-es levéltári anyagokhoz kötik.
A vízimalom szerkezete, épülete:
A vízimalom szerkezete, épülete:
Tudtad, hogy paticsfalú templom is van?
Tákos a "mezítlábas Notre-Dame" templom...
A református templom népi építészetünk remeke, a XIII. században épült. Egyhajós, zsindelyes, sokszögletű szentélyes templom. Padlója döngölt agyag, oldala fűzfavesszőből font és sárral tapasztott fal. (patics) Gyönyörűen festett, virágokkal díszített 58 kazettából álló famennyezete van.
A templom 16 méter magas fazsindellyel fedett harangtornyát Kokas Sándor ácsmester építette 1948-ban.
Megyénk híres szülöttei
Móriczéknak Csécsén három házuk volt. Az író részletesen beszámol erről abban a levélben, amelyet 1928-ban írt Orosz Kálmán akkori csécsei lelkésznek. Eszerint a milotai faluvégen volt az országút és egy mezei út találkozásánál az a ház, ahol született. Az író 50. születésnapjára rendezett ünnepség még ennek a háznak az udvarán folyt le a nagy eperfa alatt. (A 70-es években ezt a házat teljesen elbontották, helyén ma újabb ház áll.) Az emlékházban látható bölcső ekkor került elő a padlásról, majd évtizedekig tartó leányfalui kitérő után 1966-ban, az emlékház berendezésekor adta ide a család.
Móricz Zsigmond még egészen kicsi volt, amikor a másik házba költöztek a fiatal szülők: a falu kóródi végére, az országút és egy sikátor sarkára. Ezt adta el az írói édesapja a községnek iskola céljaira. Néhány év múlva költöztek át az előbbivel szemközti telken minden valószínűség szerint az édesapa saját kezével épített házba, a ma Móricz Emlékház néven ismert épületbe. Az épületről maga Móricz szeretettel írt az „Áldozó csütörtök „c. elbeszélésében. Eszerint „a ház olyan, mint a többi kis ház ebben a kis faluban; egyik az ötvenkét házból, amennyiből a falu áll a Tisza partján, gyümölcsfa erdővel körülvéve, a Tisza–parti fűzesek mögött megbújva, mint egy madárfészek. De ez a ház még olyan sincs, mint a többi, mert nincs neki még rédelye se, virágtartó korlátja az ereszemelő faoszlopok közt.”
Szatmárcseke, Kölcsey Emlékház és református temető
1823. január 22-én Csekén, egy aprócska, szegény szatmári faluban tett pontot a Himnusz végére Kölcsey Ferenc. A falu főutcáján a költő emlékházát nézhetjük meg, a református templom mellett pedig a világhírű csónak alakú fejfás temetőt.
A szatmárcsekei református temetőt sokan az egyetlen igazi temetőnek nevezik, mert nem beton és műkő síremlékek találhatók benne. Emberemlékezet óta tölgyfából készített, csónak alakú fejfákkal temetkeznek itt. A napjainkban látható temető az 1770-es években nyílt, a műemlékké nyilvánítás, 1973 óta, csak fejfával lehet itt temetkezni.
A temető talán legmagasabb pontján kő síremlék van: itt nyugszik Kölcsey Ferenc, a Himnusz írója. Az emlékművet a költő halálának 100. évfordulójára készítették 1938-ban.
A csónak formájú fejfák mind egy irányba néznek, aminek üzenete van. A temető kelet-nyugati fekvésű. A fejfa nyugatra, az elmúlás irányába, míg az elhunytak teste a feltámadás felé, keletre néz.
Mindegyik fejfán ugyanaz a néhány betű olvasható. Ez is valamilyen jelzés, üzenet talán? Az „a, b, f, r, a," vagy egybeolvasva „abfra", egy rövidítés: a jelentése, hogy „A boldog feltámadás reménye alatt."
