|
Mini-chat
|
Néprajzi terepgyakorlatEgy kis néprajz
Túristvándi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti, Szatmári részén, a Túr folyó partján fekvő, csodálatos természeti környezetű település, 700 lakossal. Mátészalkától 33 km, Tiszabecstől 17 km, Fehérgyarmattól 15 km távolságra található.
A település nevének első említése 1142-ből való, Túr néven, majd 1181-ből származik a következő írott adat. Az Istvándi nevet birtokosáról, a Kölcsei nemzetség egyik tagjáról kapta. Ekkor a cégényi monostor területéhez tartozott a település.
1315-ben a Kölcsei nemzetség birtoka, akiktől Károly Róbert király hűtlenség miatt elkobozza. 1344-ben Nagy Lajos király a hűtlenség miatt elkobzott Istvándit visszaadta a Kölcseieknek. Ettől kezdve a Kölcsey család és a velük rokon Kende család voltak fő birtokosai. 1496-ban az Ujhelyi család tagjai nyernek rá királyi adományt. 1512-ben a Perényi, majd 1521-től a Báthori-család-nak is vannak itt kisebb tulajdonrészei. A 19. század első felében még más családok is, (Rhédey, Jármy) birtokrészt szereznek itt, s közben a Perényiek itteni részüket gr. Károlyi Józsefnek adták el. A település nevét Istvándi-ról 1908-ban változtatta a mai Túristvándi-ra. A 18. század-ban épült, ma is működőképes vízimalom ipartörténeti műemlék. A Túr folyóra épült két malomkerékkel ellátott, fából épített, zsindellyel fedett malomépületben malomtörténeti kiállítás működik.A malom működés közben is megtekinthető. Református temploma gótikus stílusú, tégla és kőépület, 1470-1480 között épült gótikus stílusban. Bejárati ajtaját és terméskőből faragott, csúcsíves ablakait, valamint diadalívét Hunyadi Mátyás király kőfaragói készítették, azaz eltelt évszázadok során bevakolták, és csak az 1970-es árvíz utáni helyreállítás során kerültek napvilágra. A környék egyik legszebb kiemelt műemlék temploma lett.
Túristvándi büszkesége az ipartörténeti szempontból egyedülálló vízimalom. Már 1315-ben a Kende féle levéltári anyagok is megemlítik létezését Istvándiban, de a jelenleg is működőképes malom ősét a Mária Terézia korából való 1752-es levéltári anyagokhoz kötik. A vízimalom szerkezete, épülete: Népi stílusban épült, alulcsapós, három hajtókerekes épület. Az épület belsejét 11 ablak világítja meg. Kívülről 3 erkély díszíti, melyekről csodálatos kilátásra van lehetőség a környékre és a folyócskára. Teteje fazsindellyel fedett, melyen két torony található. Az épület déli oldalán találhatók a kerekek, a vízi láda és a duzzasztó zsilip, mely szerkezetek a malom "lelke". 1927-ben Ganz hengerszékek kerültek beszerelésre, melyek által a gabonák őrlése jobb minőségűvé vált.
A vízimalom szerkezete, épülete:
Népi stílusban épült, alulcsapós, három hajtókerekes épület. Az épület belsejét 11 ablak világítja meg. Kívülről 3 erkély díszíti, melyekről csodálatos kilátásra van lehetőség a környékre és a folyócskára. Teteje fazsindellyel fedett, melyen két torony található. Az épület déli oldalán találhatók a kerekek, a vízi láda és a duzzasztó zsilip, mely szerkezetek a malom "lelke". 1927-ben Ganz hengerszékek kerültek beszerelésre, melyek által a gabonák őrlése jobb minőségűvé vált.  Tudtad, hogy paticsfalú templom is van? Tákos a "mezítlábas Notre-Dame" templom... A református templom népi építészetünk remeke, a XIII. században épült. Egyhajós, zsindelyes, sokszögletű szentélyes templom. Padlója döngölt agyag, oldala fűzfavesszőből font és sárral tapasztott fal. (patics) Gyönyörűen festett, virágokkal díszített 58 kazettából álló famennyezete van. A templom 16 méter magas fazsindellyel fedett harangtornyát Kokas Sándor ácsmester építette 1948-ban.
Csaroda
Csaroda és környéke már a Honfoglalás előtt is lakott hely volt.Nevét írásos formában 1299-ben említik először az oklevelek.A település nevét az itt folyó Csernavoda (Feketevíz) nevű patakról kapta, neve szláv eredetű.
A 13. században a Káta nemzetség birtoka. E nemzetségből származott a Csernavodai család.
A 14. században jelentős hely volt birtokosa a Carodai család révén, amely Bereg vármegye vezető tisztségviselőit adta, és a kor szokása szerint Bereg vármegye egy évszázadon át elöljárójának lakóhelyén tartotta a megyegyűléseit. 1446-ban birtokosai Vetési György és Mihály. 1461-től 1476-ig a Tegzes, Drágfy, Daróczy és Újhelyi családok birtoka.
1696-ban kihal a Csarodai család utolsó férfitagja is.
A 19. század elején a Lónyai, Rédey és Bay család is birtokol a településen és szomszédságában. 1851-ben Gróf Teleky család is birtokosai közé tartozik.
A 13. század végén épült templom a Káta nemzetséghez köthető. A 16. század folyamán került a reformátusok birtokába. A templom részleges helyreállítására 1901/2-ben került sor, ekkor konzerválták a szentélyben és a diadalíven előkerült középkori falfestményeket. Nagyobb szabású műemléki kutatásra és helyreállításra 1971-1975 között került sor. Ekkor találták meg és konzerválták az alakos falfestményeket és a népies festés addig letakart nagy felületeit is akkor tették láthatóvá. A megrongálódott tetőt, a homlokzat fölújítását és a falképek restaurálását a millenniumi műemlék helyreállítások keretében végezték el.
  
Megyénk híres szülöttei  Móriczéknak Csécsén három házuk volt. Az író részletesen beszámol erről abban a levélben, amelyet 1928-ban írt Orosz Kálmán akkori csécsei lelkésznek. Eszerint a milotai faluvégen volt az országút és egy mezei út találkozásánál az a ház, ahol született. Az író 50. születésnapjára rendezett ünnepség még ennek a háznak az udvarán folyt le a nagy eperfa alatt. (A 70-es években ezt a házat teljesen elbontották, helyén ma újabb ház áll.) Az emlékházban látható bölcső ekkor került elő a padlásról, majd évtizedekig tartó leányfalui kitérő után 1966-ban, az emlékház berendezésekor adta ide a család.
Móricz Zsigmond még egészen kicsi volt, amikor a másik házba költöztek a fiatal szülők: a falu kóródi végére, az országút és egy sikátor sarkára. Ezt adta el az írói édesapja a községnek iskola céljaira. Néhány év múlva költöztek át az előbbivel szemközti telken minden valószínűség szerint az édesapa saját kezével épített házba, a ma Móricz Emlékház néven ismert épületbe. Az épületről maga Móricz szeretettel írt az „Áldozó csütörtök „c. elbeszélésében. Eszerint „a ház olyan, mint a többi kis ház ebben a kis faluban; egyik az ötvenkét házból, amennyiből a falu áll a Tisza partján, gyümölcsfa erdővel körülvéve, a Tisza–parti fűzesek mögött megbújva, mint egy madárfészek. De ez a ház még olyan sincs, mint a többi, mert nincs neki még rédelye se, virágtartó korlátja az ereszemelő faoszlopok közt.”
  
Szatmárcseke
Szatmárcseke, Kölcsey Emlékház és református temető
 1823. január 22-én Csekén, egy aprócska, szegény szatmári faluban tett pontot a Himnusz végére Kölcsey Ferenc. A falu főutcáján a költő emlékházát nézhetjük meg, a református templom mellett pedig a világhírű csónak alakú fejfás temetőt.
A szatmárcsekei református temetőt sokan az egyetlen igazi temetőnek nevezik, mert nem beton és műkő síremlékek találhatók benne. Emberemlékezet óta tölgyfából készített, csónak alakú fejfákkal temetkeznek itt. A napjainkban látható temető az 1770-es években nyílt, a műemlékké nyilvánítás, 1973 óta, csak fejfával lehet itt temetkezni.
A temető talán legmagasabb pontján kő síremlék van: itt nyugszik Kölcsey Ferenc, a Himnusz írója. Az emlékművet a költő halálának 100. évfordulójára készítették 1938-ban.
A csónak formájú fejfák mind egy irányba néznek, aminek üzenete van. A temető kelet-nyugati fekvésű. A fejfa nyugatra, az elmúlás irányába, míg az elhunytak teste a feltámadás felé, keletre néz.
Mindegyik fejfán ugyanaz a néhány betű olvasható. Ez is valamilyen jelzés, üzenet talán? Az „a, b, f, r, a," vagy egybeolvasva „abfra", egy rövidítés: a jelentése, hogy „A boldog feltámadás reménye alatt."
|
Keresés
Naptár
Mentett bejegyzések
Statisztika
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 
|
A vízimalom kifejezés alatt az erőforrásként vízienergiát felhasználó, elsősorban gabona őrlésére szolgáló malomépületet és a hozzá tartozó gépi berendezést értjük. A vízimalmok folyók vagy patakok mellé emelt épületek, melyeknek gépeit vízkerék (vízikerék) hajtja meg, de vannak olyan vízimalmok – a hajómalmok –, melyeket erre a célra készített hajókra építenek és nagy vízhozamú, de kis esésű folyókon horgonyoznak le. Készültek olyan vízimalmok is, melyek a tenger árapály-erőit használják fel. A 19. század végétől kezdve sok vízimalomban a vízkereket jobb hatásfokú vízturbinával váltották fel.
