Nem véletlen a cím, hiszen egy mesebeli világba utaztunk vissza ezelőtt két évvel. A szatmári nép életébe nyertünk betekintést a témafeldolgozások, a fejlesztések valamint a kirándulások során. Megismertük életük könnyű és nehéz, boldog és szomorú időszakait. Olvastuk a népmeséiket, énekeltük népdalaikat. Kipróbáltuk mindennapi tevékenységeiket, és megnézhettük eredeti eszközeiket, dísztárgyaikat. Barangoltunk a jeles napok között, megismerve azokat a hagyományokat, amelyeket folytatnunk kell még akkor is, ha kicsit modernebb formát kapnak.

           A feldolgozás során olyan erkölcsi értékeket idéztünk fel, amelyek sajnos egyre inkább eltűnőben vannak, pedig ezek betartásával, gyakorlásával könnyebb lenne az életünk. Csodálatos példákat láttunk az egymás segítésére, az önkéntes munkára, a "kalákára", az önellátásra, a becsületre, az adott szó erejére, hogy csak néhányat említsek.

          A gyerekek számára is élvezetesek voltak a foglalkozások és a programok, lelkesen gyűjtötték az anyagot, készítették az élményből fakadó alkotásaikat: rajzok, elbeszélések, leírások, makettek.Gyakran rácsodálkoztak arra, hogy a parasztemberek milyen kreatívak voltak, milyen csodálatos és maradandó tárgyi kultúrával rendelkeztek.

          Mint ötletgazda és a projekt írója úgy érzem, megvalósult  a kitűzött cél.A gyerekek elmondása szerint is élménydús, tanulságos, sok értékkel gazdagító időszaknak értünk a végére.

" Aki nem hiszi, járjon utána"

              ( Gyermán Katalin témafeldolgozó tanár Piricse)

Mi történt azóta?

                A nyarat anyaggyűjtéssel töltöttük. A feladatunk a hagyomány ápoláson túl az értékmegőrzés volt, ezért megbeszéltük, hogy szeptemberben az egész iskolára kiterjesztjük a szatmári hagyományok megismertetését, de egy új, a gyerekek számára is kedvelt módon.

2015. szeptember: Témahetekbe rendeztük a hagyományokat, szokásokat, és kitettük a felhívást az aulában lévő paravánra. Osztályonként meghatároztuk, hogy milyen tevékenységgel tudnak részt venni egészen év végéig. ( fotók a galériában)

1. " Szatmári ősz " címmel kezdtünk hozzá az első projekthez. Ebben az őszi paraszti munkákat dolgoztuk fel leírásokkal és rajzokkal: szüret, tengeri törés, szőlőpréselés, szüreti bálok hagyománya. Minden szerdán összejöttünk, hogy egyeztessük, ki hol tart, milyen módon szeretné közzétenni: rajz, leírás, makett. (fotók a galériában)

Október:

2. " Tél az erdőn " címet adtuk a következőnek. A parasztemberek életük nagy részét a természetben élték le, ezért szinte szimbiózisba kerültek vele. A téma ma is nagyon aktuális, ezért igen népszerű lett. (A kicsik délutánonként szívesen olvasgatták a kiállítás anyagát, nem csak a képeket nézegették, és ez is volt a célunk.) Mindezek mellett feldolgoztuk a téli népszokásokat is: tengeri fosztás, fonó, tollfosztás.Ezen közösségi összejövetelekről a zeneteremben látható állandó kiállítás, ami segített az ihletszerzésben. ( képek a galériában)

November:

3. " Karácsonyvárás " volt a téma, de valójában az adventi időszakkal kezdtük az időutazást.egyik szerdán a résztvevőkkel a zeneteremben az IKT segítségével előadást néztünk meg az advent jelentéséről, a hozzá kapcsolódó tárgyi kultúráról.Ehhez kapcsoltuk a karácsonyi történetet, amely zárja az adventi időszakot. Megbeszéltük az ötleteket, hogy ne szülessenek egyforma alkotások. A kiállítást úgy terveztük, hogy a kisebbek kedvéért feldíszített karácsonyfa érzetét keltse.( képek a galériában)

2016. február:

4. " Népek tavasza" elnevezésű projektünk a 48-as szabadságharcot dolgozta fel. Piricsén is van két huszársír a régi temetőben, amit a gyerekek ápolnak, így közelebb áll hozzájuk a történelmi esemény.Ebben a témában főleg rajzos alkotások születtek, de olyan sok, hogy nem is tudtuk mindet kiállítani. ( képek a galériában)

Március:

5. " A húsvét története" projektnek nagy lendülettel kezdtünk hozzá, hiszen új elemként beraktunk egy önkéntes akciót. Régen az asszonyok az ünnepre készülve "kalákában" takarították ki a templomot, és a hozzá tartozó termeket. Az anyaggyűjtés és a leírások, rajzok elkészítése mellett egyeztettünk Verdes atyával, hogy mikor mehetünk.Nagy örömmel fogadta a felajánlást, így egy péntek délután tanítás után hozzákezdtünk a szemben lévő görög katolikus templomhoz tartozó közösségi terem rendbetételéhez. Nagyon élvezték a lányok, 2 óra hosszáig voltunk ott, de úgy jöttünk el, hogy ragyogott minden. Aztán visszamentünk a zeneterembe, ahol vendégül láttam a "munkásokat" egy kis krémessel és üdítővel.A kiállításra készült egy különleges rajzsorozat is, amit középen helyeztünk el. a húsvéti pászkaszentelésen több gyerek is ott volt a családjával.Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a "kaláka" munka hagyományát is tovább vigyük. Fejleszti az alkalmazkodást, valamint segíti a közösségépítést.( képek a galériában)

( Gyermán Katalin )