Szövés-fonás

Az asszonyok téli időben szövéssel, fonással készítették el a család ruházatához és háztartásához szükséges vászonneműket, a lányok a* stafirungjukat.

A férfi feladata volt a vászon alapanyagául szolgáló kender megtermelése. Minden parasztembernek volt a földjében kender, amelyet április közepén vetettek el, és augusztus végén már ki is nyűttek, több szálat összefogva, tövestől húzták ki a földből. A kinyűtt kendert kévékbe kötötték, kúpokba rakták, majd vízbe tették, sarat rakták rá és kb. két hétig áztatták. Bogdányban is volt kenderáztató, amelyet 1928-ban csapoltak le. Az áztatás után kihúzták a partra, ahol szárítgatták, majd hazavitték, ahol tovább száradt. Miután megszáradt, a kendertörővel a száraz szárat letörték róla. Ezt követte a tilolás, amikor a megtört kenderből kifésülték a *szöszt. Télen dörzsöléssel tovább finomították. A szöszt egy vasszögekkel kivert eszközzel, a * gerebennel fésülték, hogy egymás mellé rendeződjenek a szálak. Az így kezelt finom kenderszálakat fonallá kel lett sodorni, fonni.

A fonás november elején kezdődött és január végéig tartott. Két ősi eszköze az orsó és a * guzsaly. A szöszt felkötötték a guzsalyra, ebből húzták ki és sodorták bal kézzel a fonalat. Jobb kézzel tartották és pergették az orsót. Erre tekeredett a fonál, amelyet állandóan rágni, nyálazni kellett, hogy egyenletes és csomómentes legyen. Ha az orsók megteltek, akkor a fonalat lemotollálták (*motolla). Általában január közepén a fonalat dézsába rakták és áztatással megpuhították, lúgozással fehérítették. Majd kivették és megszáradás után felgombolyították.

A szövés legfontosabb eszköze a szövőszék, amelyet a vidékünkön esztovátának neveztek. A megszőtt vásznat tovább fehérítették,*mángorlóval mángorolták, majd hengerbe göngyölve szekrénybe rakták. A kész vászonból házilag varrták az egyes ruhadarabokat.

XXII. A kenderfeldolgozás műveletei