1205 és 1209 között Bánk bán volt Abaúj vármegye ispánja, a falu is az ő birtoka volt. Füzértörténete szorosan egybekapcsolódik a f üzéri váréval, ami egy vulkáni eredetű dombon áll. A vár egyik legkorábbi váraink ... Tovább »
Hollóháza község hazánk északi részén, a Zempléni-hegységben, egy hegyekkel teljesen körülzárt kis völgy közepén fekszik, Magyarország egyik legészakabbra fekvő községe. A környék háborítatlan hegyvidék, amelyet számos turista keres föl, miután Hollóháza az 1096 kilométer hosszú Országos Kék Túra egyik végpontja.
A község Árpád-kori település. Nevét az itteni pálosok címerében
... Tovább »
A Pálházi Állami Erdei Vasút Magyarország legrégibb erdei kisvasútja. Eredetileg, mint azt régi neve is jól mutatja, „lóüzemű görpálya” volt. Építését Károlyi István gróf kezdeményezte 1888-ban. A 7 kilométeres sínpárt 700 mm nyomtávval, 5 kg/folyóméter tömegű sínekkel fektették
... Tovább »
Hónapokkal ezelőtt elkezdtünk felkészülni a szatmári túrára. Nagyon vártuk már, mert úgy tűnt, igen érdekes és izgalmas hétnek nézünk elébe. Amíg utaztunk a táborhelyünkre, végigjártuk azokat a falvakat, ahogy megcsodálhattuk a még megmaradt népi építészet gyöngyszemeit. Igencsak elképedtünk, amikor bent álltunk egy- egy picike parasztház tisztaszobájában, hogy hogyan élhettek itt az emberek. Különleges, régi haszná
... Tovább »
A záró foglalkozás kilépőkártyái: Hogy éreztem magam?
A kenuzáskor a növények tetszettek: a tündérrózsa és a vízitök. Nagyon jól éreztem magam a kiránduláson és az úszáskor a panzió strandján. Láthattam a kenyérlángos sütést, ami élmény volt. (Kecskés Kinga)
Nekem a táborban az tetszett, hogy nagyon szép helyen voltunk, és mindig finom ételeket főztek nekünk. Jó volt a pizsama parti, amikor rongybabát készítettünk. Sokat nevetünk. Élveztem a kenyérlángos sütést. (Bégányi Gitta)
A szatmári túránk következő állomása Tarpa volt. Történelem órán tanultunk Esze Tamásról, de a malomról csak most, a programban. Nagyon kíváncsiak voltunk rá. Amikor megpillantottuk, olyan kicsenek látszot
... Tovább »
Eljött a nap, amit annyira vártunk: a nyári tábor napjának kezdete. Először nem a táborhelyre mentünk, hanem egy csodálatos körutat
tettünk, amelynek első állomása Tákos volt, majd tovább mentünk Csarodára. Amíg a néni megérkezett, aki bemutatta a templomot, addig a kertbe álló szabadtéri színpadon játszottunk egy kicsit. Már nagyon meleg volt, jól esett a fák közt egy kis hűsölés. Aztán nyílt az ajtó, és mi beléptünk az évszázados falak közé. A felkészülési anyagból tudtuk, hogy különleges lesz, de amikor megláttuk, nem akartunk hinni a szemünknek. Piricsén is van egy ugyanilyen korú református templom, ott is van egy-két freskótöredék, de ilyen szépet még ne
... Tovább »
Amikor bekerültünk a programba, beszéltünk arról, hogy hova fogunk menni, kirándulni. Minden egyes helyről anyagot gyűjtöttünk, így valamennyien felkészülten indultunk a körútra. Az első állomás volt Tákos. Itt egy középkori református templomot látogattunk meg. Az összegyűjtött képek alapján már volt egy elképzelésünk a helyről. Mikor beléptünk, szembesültünk azzal, hogy nem minden egyezik az olvasottakkal, a valóság sokkal lenyűgözőbb. Egy helybéli idős néni mesélte el a történetét, míg hallgattuk, gyönyörködtünk a festett kazettákban. Most érte
... Tovább »
Az ötödik nap reggelén mindenki elaludt, Viki kolléganőm is, és én is. Mi aludtunk a gyerekekkel egy szobában az emeleten, mi voltunk a reggeli ébresztők is. Mivel az utolsó este sokáig voltunk fent, én a lenti csészecsörömpölésre ébredtem. Ez azt jelentette, hogy Ica néniék már terítenek, pedig eddig azt mindig a lányaink tették. Nagy kapkodás után leértünk az asztalokhoz.
Ez volt az utolsó reggelink (mármint a táborban!). Kettős érzés uralta a társaságot: az öröm, hogy hamarosan családjuk körében lesznek, a másik, hogy még maradnának, hiszen nagyon jól érezték magukat.
A reggeli után összepakoltuk a holminkat és nagyon szépen kitakarítottuk a szobákat. A jelszó: mindenki egyért, egy mindenkiért. A fiúk is sokat segítettek. Levittük a bőröndöket az ebédlőbe, és utánunk minden úgy nézett ki, mintha ott sem laktunk volna egy hétig. Nagyon büszke voltam a gy
... Tovább »
A negyedik nap reggelén eső kopogása ébresztett bennünket.
Nagy volt a bosszankodás, hiszen előző nap megbeszéltük, hogy a partközelben iszapdobáló versenyt rendezünk, majd elkészítünk egy paticsfal makettet.
Végül megoldottuk. Reggeli után beköltöztünk az ebédlőbe, ahol ki-ki megtalálta a számára legkellemesebb elfoglaltságot.
A társaság nagy része vígjátékot és mesét nézett. Voltak, akik kézműveskedtek, mások kártyáztak. Hamar elrepült a délelőtt. Az ebéd igazi csemege volt: lebbencsleves töltött káposztával. Most igazán ízlett mindenkinek és repetát is kértek.
Kora délután még folytattuk a délelőtti tevékenységeket az ebédlőben, hiszen az eső nehezen állt el. 4 óra körül aztán kisütött a nap, hirtelen felmelegedett a levegő, és gyermekeink kirajzottak. Már alig várták, hogy elővehessék a focikat, vagy sétálhassanak, hintázhassanak.
tettünk, amelynek első állomása Tákos volt, majd tovább mentünk Csarodára. Amíg a néni megérkezett, aki bemutatta a templomot, addig a kertbe álló szabadtéri színpadon játszottunk egy kicsit. Már nagyon meleg volt, jól esett a fák közt egy kis hűsölés. Aztán nyílt az ajtó, és mi beléptünk az évszázados falak közé. A felkészülési anyagból tudtuk, hogy különleges lesz, de amikor megláttuk, nem akartunk hinni a szemünknek. Piricsén is van egy ugyanilyen korú református templom, ott is van egy-két freskótöredék, de ilyen szépet még ne
Amikor bekerültünk a programba, beszéltünk arról, hogy hova fogunk menni, kirándulni. Minden egyes helyről anyagot