3/6 Régi mesterségek
A mai szakmák nagy hibája, hogy nem az élhető életet ,támogatják’ a megszerzett tudással. Tehát, eladó szak helyett marketing szak van, mely után eladói szakmát kell tanulni. Jó dolog marketinget tanulni, ám ettől nem lesz tele a gyomra az embernek.
A régi mesterségek a létfenntartásra irányultak, azt művészi fokra fejlesztette az egyén. Ezért ember közelibb. Javaslom mindenkinek, legyen két szakmája, egy a mai világnak, egy pedig olyan, amivel értéket alkot a társadalomnak és saját lelkének.
 

4/6 Családi hagyományok
Minden családnak van kialakult hagyomány rendszere. Ez adja az állandóságot, erősíti az identitást. A nemesi családok szertartásossága is ezt volt hivatott képviselni. Az aprónak tűnő dolgokban vitték tovább a valódi értékrendet – ha volt.
Ez merevséget kölcsönzött az egyénnek, a családnak, ám célját elérte az évszázadok során.
 A hétköznapi ember számára azért lényeges a családi hagyományrendszer, mert úgymond ,tartást, gerincet’ ad mindenkinek, egy sorvezető a család tagjai számára.
 

5/6 A régi paraszti élet
Nyafogunk, hogy a régi élet élhetőbb volt. Tudjuk is, hogy miért? Egy parasztudvar majdnem önellátó volt, és mivel nagyon kemény fizikai munkával maradtak fenn az emberek, minden hasznosult, semmi nem volt felesleges. Mindenből annyit termeltek, vettek és használtak, ami a működéshez elégséges volt.
A szerves anyagot komposztálták, kemencét, sparheltet használtak mely nem csak a fűtést oldotta meg, hanem ugyanazzal az energiaforrással főztek is. Az életet a természet határozta meg. Ha dolog volt, dolgoztak… és összefogtak, mert a természet a legnagyobb ,főnök’. Ma e helyett fogyasztunk, úgy, hogy eltiporjuk egymást a pénzért, ami ezt lehetővé teszi…
 

6/6 Őrizzük a lelkünkben!
A hagyományokat nem csak csecsebecse szinten, egy kézműves napon alkotott aprósággal kell megőrizni. Inkább a lelkünkben. Botorság lenne, ha folyamatosan múltban élnénk, a múlt ideológiáját próbálnánk a mai világba
beleerőltetni.
Változni, változtatni szükséges, ám az ésszerű, hasznos dolgokat meg kell tartanunk, hisz ezektől lettünk azok, akik ma vagyunk, ezektől lesznek gyerekeink olyanok, amilyennek látni szeretnénk őket. A hagyományokat nem csak szeretni, művelni kell, hanem tisztelni is, legyen az tárgy, életvitel, bármi.