A munka elsődleges fontosságú volt, hiszen a saját bőrén tapasztalhatta mindenki: ha nem dolgozik erejét megfeszítve, nem kerül meg a betevő falat.
                 A paraszti gazdaságokat az önellátásra való törekvés jellemezte, a parasztokat a megművelt földdarabhoz mély, bensőséges kapcsolat fűzte; előszeretettel nevezték magukat „a föld népének”.
 A földön végzett munka nagyon megterhelő, mindennapos elfoglaltságot jelentett, mégsem összeszorított foggal végzett kötelesség volt, hanem egyfajta dicsőség. Ez az ünnepi jelleg elsősorban a kitüntetett munkáknál, a vetésnél vagy az aratásnál érhető tetten: a gazda az első vetést gyakran böjttel is megszentelte, ... Tovább »