Öngyógyítás a paraszti életben

Régen egy-egy falu közösségének megbecsült, elismert tagjai voltak a gyógynövényeket ismerő füvesasszonyok, a kenők, az újszülötteket, csecsemőket gyógyító bábák, az eret vágó borbélyok, a piócás emberek, a csontrakó kovácsok, sőt a látó- és javasasszonyok is.
A tárlaton a valamikori népi gyógyító technikákat, így például a köpölyözést, az érvágást, vagy a nadályozást archív fotókon mutatják be.
 Egykor a köpölyözéssel, a szívó hatású köpöllyel a bőrből vért vontak el, hogy a mélyebben fekvő, gyulladt területeken a vérbőséget csökkentsék. A módszer a kezelt területeken a vérellátás javulását, friss vér és oxigén áramlását tette lehetővé. Asztmát, bélbetegségeket, gerincsérvet, vesegyulladást, vesekövet és magas vérnyomást gyógyítottak így.

A nadályozással, a vérszívó orvosi pióca betegre rakásával ugyancsak a magas vérnyomást, továbbá a véralvadás megelőzését, sőt a tüdőgyulladást igyekeztek gyógyítani. A gyűrűs férgek osztályába tartozó piócákkal vért vontak el a testből, és egészen a múlt század végéig alkalmazták, sőt falusi házakban itt-ott még ma is látható nadályos üveg, amelynek vizében piócák úszkálnak.

A jellegzetes, gyógynövényekből álló házi patika mellett bemutatják a különböző teák, főzetek, kenőcsök alkalmazását, továbbá a gőzölést, a vízgyógymódokat, illetve a gyógyító élelmiszereket is.