Nem véletlen a cím, hiszen egy mesebeli világba utaztunk vissza ezelőtt két évvel. A szatmári nép életébe nyertünk betekintést a témafeldolgozások, a fejlesztések valamint a kirándulások során. Megismertük életük könnyű és nehéz, boldog és szomorú időszakait. Olvastuk a népmeséiket, énekeltük népdalaikat. Kipróbáltuk mindennapi tevékenységeiket, és megnézhettük eredeti eszközeiket, dísztárgyaikat. Barangoltunk a jeles napok között, megismerve azokat a hagyományokat, amelyeket folytatnunk kell még akkor is, ha kicsit modernebb formát kapnak.
Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben.
Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon.Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.
Közeledünk a projekt zárásához. Sikeresen feldolgoztunk minden témát, és most visszatekintve többféle technikával meg is jelenítjük. Így történt ez az egyik foglalkozáson, amikor gyerekekkel só gyurmából elkészítettük a paraszti udvart. A ház már készen volt, így annak a méretéhez igazítottuk a jelenet szereplőit. Felosztottuk csoportonként a feladatokat: állatok, emberi alakok, játszó gyerekek, szerszámok, kemence, mosónő, fejőnő. Hozzáláttunk a két kilónyi anyag feldolgozásához. Minél többet gyúrogatták az anyagot, az annál jobban lágyult. Így aztán előfordult, hogy az emberi lak összecsuklott, a tehén szétfolyt, a pici állatok odaragadtak az asztalhoz. Nagyokat nevettünk.Gyakran felismerhetetlen képződmények születtek, aztán vagy elneveztük valaminek, vagy összegyúrtuk a nyersanyaggal.
A tél és tavasz küzdelmét szimbolizáló, eredetileg pogány ünnepséget - sikertelen üldözését követően végül - a keresztény egyház is elfogadta, és keresztény elemekkel ruházta fel. Bár a farsang hazája Olaszország, Magyarországon a német fasching szót vettünk át a karnevál helyett ezen időszak, és a hozzátartozó hagyományok megnevezésére. Nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően néphagyományokra épül.
A farsangot a mulatozás, lakomák, vidámság, életöröm, szórakozás, bolondozás, tánc, bálok jellemzik, azaz az önfeledt ünneplés a húsvéti böjt előtt. A gazdag
... Tovább »
A farsangot lezáró húshagyó kedd után következik a nagyböjti időszak első napja: hamvazószerda. Nevét arról a hagyományszokásról kapta, mivel a böjti idő egyben a bűnbánat ideje is, az ókeresztény korban a nyilvános bűnösök fejét a püspök a templomban hamuval szórta meg. Ez a szokás — a homlokra hamuval rajzolt kereszt — ma is megtalálható a katolikus szertartásokban.
Böjtölni annyit jelent, mint nemes célért, pl. bűnbánatért, bajok elkerüléséért önmegtartóztatást folytatni egy időszakon át. A nagyböjt az egyházi év része, a keresztény húsvétot előkészítő negyven nap Jézus Krisztus pusztában való böjtölésének emléké
... Tovább »
Szatmárban még századunk első felében is az eleven szokáshagyomány részét képezte a csoportos, házaknál előadott „farsángolás", a cifrafarsangos, a halottfarsangos, a gólyafarsangos, a lakodalmas farsangos, a szamárfarsangos, a medvefarsangos, a terhes-szülő-farsangos, hogy csak a legismertebbeket említsem.
Az asszonyok téli időben szövéssel, fonással készítették el a család ruházatához és háztartásához szükséges vászonneműket, a lányok a* stafirungjukat.
A férfi feladata volt a vászon alapanyagául szolgáló kender megtermelése. Minden parasztembernek volt a földjében kender, amelyet április közepén vetettek el, és augusztus végén már ki is nyűttek, több szálat összefogva, tövestől húzták ki a földből. A kinyűtt kendert kévékbe kötötték, kúpokba rakták, majd vízbe tették, sarat rakták rá és kb. két hétig áztatták. Bogdányban is volt kenderáztató, amelyet 1928-ban csapoltak le. Az áztatás után kihúzták a partra, ahol szárítgatták, majd hazavitték, ahol tová
... Tovább »
Január 21-én színházba mentünk Nyírbátorba. A kezdésre várni kellett. Az előtérben kígyóztak a sorok, több száz gyermek várta, hogy elfoglalhassa a helyét, és felcsendüljön a zene. A Brass in the five együttes: Irány Rio! címmel egy különleges kirándulásra vitt bennünket. A rézfúvós kvintett elképesztő hangszertudással rendelkezik. Már önmagában ez is lenyűgözött bennünket. De amit még köré raktak, az fantasztikus volt.
Az utazás során az érintett országok egy-egy jellegzetes dallamát szólaltatták meg. Mindezt dramatikus játékba ágyazták.
Az előadást végigkísérte a humor, a kiváló színészi játék. Az előadást megbeszélve a gyerekek elmondták, hogy nekik az tetszett a legjobban
... Tovább »
Népszokás tágabb értelemben minden olyan szokás, amely szabályozza a parasztság életét: a munkát, a társadalmi érintkezést, a környezetről való gondoskodást, a hétköznapok és ünnepek egész rendszerét, tartalmát. A népszokás a közösség által közvetített és elfogadott viselkedési minta, életmód.
A népszokások főbb csoportjai a következők:
Naptári ünnepek (pl.: karácsony, húsvét, pünkösd, jeles napok), a gazdasági élet ünnepei (pl.: aratás, szüret, fonó stb.) és az emberi élet ünnepei (pl.: születés, lakodalom, temetés).
Népszokásaink története szorosan összefonódik a magyar nép gazdasági, társadalmi fejlődésével. Szokásaink a mai napig életünket, tevékenységünket szövevényesen behálózzák. A közösségi
... Tovább »
Régen egy-egy falu közösségének megbecsült, elismert tagjai voltak a gyógynövényeket ismerő füvesasszonyok, a kenők, az újszülötteket, csecsemőket gyógyító bábák, az eret vágó borbélyok, a piócás emberek, a csontrakó kovácsok, sőt a látó- és javasasszonyok is.
A tárlaton a valamikori népi gyógyító technikákat, így például a köpölyözést, az érvágást, vagy a nadályozást archív fotókon mutatják be.
Egykor a köpölyözéssel, a szívó hatású köpöllyel a bőrből vért vontak el, hogy a mélyebben fekvő, gyulladt területeken a vérbőséget csökkentsék. A módszer a kezelt területeken a vérellátás javulását, friss vér és oxigén áramlását tette lehetővé. Asztmát, bélbetegségeket, gerincsérvet, vesegyulladást, vesekövet és mag
... Tovább »
Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.